Nagy István Attila
Búcsú
A pillanat testünkről leválik,
csöndbe merevedik a száj, a kéz.
Mosolyod utoljára megállít,
pilláidon még ott a remegés.
csöndbe merevedik a száj, a kéz.
Mosolyod utoljára megállít,
pilláidon még ott a remegés.
Megtalálsz még önmagamra lelten?
Verem a földet, hiányom fájjon.
Lásd, szádtól a szót is elpereltem,
de nem jutok túl a hallgatáson.
Verem a földet, hiányom fájjon.
Lásd, szádtól a szót is elpereltem,
de nem jutok túl a hallgatáson.
Siettem, most az idő kavarog,
beszór a csend esti hamujával.
Álmokká súlyosodnak a karok,
csókjaink ellobbannak a mával.
beszór a csend esti hamujával.
Álmokká súlyosodnak a karok,
csókjaink ellobbannak a mával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése