Szeles Csabáné
Vergődő képzelet
Képzeletem ringatózik hangfoszlányok ölén,
Dermesztő éjszakában megbújok üvöltő csend mögé,
Hajótöröttként vergődök életem kiszáradt medrében,
Eltorzult arccal pillantok vissza, utam elejére.
Idő fogsága barázdát szánt arcomon,
Kifejezéstelen tekintettel Hold búsul e hajnalon.
Vonszolva testemet elindulok végre,
Hajnalpírt festek fekete fellegek helyére.
Megfagyott a pillanat, ajkamon vacog,
Megmérgezte létem, de tovább nem hagyom!
Száműzlek örökre, hagyj el végre, engedj el,
Fogságodban tartottál, reményem elvetted!
Felcsillan a remény, újraéleszti lelkem,
Utam járom tovább, megtalálom helyem,
Dallam csendül ott belül, fuvolázva megül,
Magányom bús ablakára, Nap fénye vetül.
Dermesztő éjszakában megbújok üvöltő csend mögé,
Hajótöröttként vergődök életem kiszáradt medrében,
Eltorzult arccal pillantok vissza, utam elejére.
Idő fogsága barázdát szánt arcomon,
Kifejezéstelen tekintettel Hold búsul e hajnalon.
Vonszolva testemet elindulok végre,
Hajnalpírt festek fekete fellegek helyére.
Megfagyott a pillanat, ajkamon vacog,
Megmérgezte létem, de tovább nem hagyom!
Száműzlek örökre, hagyj el végre, engedj el,
Fogságodban tartottál, reményem elvetted!
Felcsillan a remény, újraéleszti lelkem,
Utam járom tovább, megtalálom helyem,
Dallam csendül ott belül, fuvolázva megül,
Magányom bús ablakára, Nap fénye vetül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése