Tokaji Márton
Halott táj
Betakart mindent, dércsipte fátylával a
tél.
Már északról hegedül nekünk a
szél.
A múlt meghalt és eltemettetett,
a jelen sóhajt és vár feleletet.
A jövő alszik, szenderegve
áll.
Visszhangtalan üres a végtelen
határ.
Elmúlik a gyász ha jön a
kikelet.
Ébresztgeti majd az alvó
szíveket.
tél.
Már északról hegedül nekünk a
szél.
A múlt meghalt és eltemettetett,
a jelen sóhajt és vár feleletet.
A jövő alszik, szenderegve
áll.
Visszhangtalan üres a végtelen
határ.
Elmúlik a gyász ha jön a
kikelet.
Ébresztgeti majd az alvó
szíveket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése