Válóczy Szilvia
A szerelem
A szerelem édes
érzése olykor oly mértéket ölt az emberben, hogy se látni, se hallani nem képes
a valóságot. Minden gondolat az elme előtt jár, és minden felszabadult érzés e
gondolatok részében gyönyörködik. Az elmélyült szívdobbanás hangosabban
játszik, és egyre gyorsabban tör elő, ha az eszme szemmel láttatja e
gazdagságot. Szárnyal a képzelet, forró csókokban és meghitt ölelésekben őrzi a
szív ritmusa mindazt, mit adományként adhat, s kaphat.
A szerelmes szívnek
csoda e világ... Ha esik is, ha fúj is, lelkében ugyanúgy süt a nap. Önzetlenül
hisz a jelen és jövő szépségében. A szerelem odaadó, megértő, nem keresi a
hibákat, olyannak fogad el, amilyenné a valóság virágai öltöztettek. Őszintén
nyújtja karját akkor is, ha az élet nehézségei megtörni kívánnak a sötét
kietlenségben. Lángoló tüzet visz otthonokba, kiapadhatatlan mosolyt,
vidámságot, szeretetet...
A szerelem, nem álom.
Ébren kapott ajándék, mely befogadóvá tesz minden halandót, ha lelke megérett
rá. A szerelem egyszerű, nincsenek titkai. Bársonyossá varázsol minden
pillanatot, s még a kenyér íze is édesebb a szájban, ha a szívben ott a
szerelem. Gyengéddé teszi az időt, féltést sző a szürke hétköznapokba.
A szerelem letörli a
bánat könnyeit, begyógyítja a begyógyíthatatlannak hitt sebeket. Lemondó, ha a
lét megtörni látszik. A szerelem, két lélek egymásnak tett ajándéka, valóra
vált vágyakat, álmokat. Oly tiszta, és nyugalmában is megmásíthatatlan. A
szerelem, a valóság egyetlen olyan csodája, mely öröktől örökölt szeretetet
hordoz magában.
http://www.youtube.com/watch?v=u-C7Eu6qTXQ
VálaszTörlés