Zágorec-Csuka Judit - Vallomás

Zágorec-Csuka Judit

Vallomás

Molnár M. Eszter költőnek

Tudod-e azt, hogy hiába kovácsoltak erőssé
az évek zúzmarás hajnalai, a szemed alatt
sem lett keskenyebb az a meghatározó vonal,
ránc, gyűrődés, mely mindig figyelmeztetett,
hogy legyek óvatos, mert Budapesten is,
Lendván is elárulhatnak a szavak nélkül maradtak.

Tudod-e azt, hogy holnap sem leszek jobb,
engedelmesebb, ha a tunéziai sziklákat
álmodom a Lendvahegy helyett, s álmaimban
felszisszenek, hogy ott még élni is tudnék,
s altatóul hazavinném a hammameti alkonyatot,
a Földközi-tenger kékségét, az afrikai hold
ürességét, a minaretek halk imáit.

Tudod-e azt, hogy ősi Isteneink is száj
nélkül maradtak, s hideg csillagokon állva
sodorja őket a szlovén szél, s vele együtt
engem is sodornak az évek a halál kráterébe,
pedig én ott szeretnék meghalni, ahol te is
megváltásod várod, valahol közel a tengerhez,
az áthevült habok, az algák kusza hálóiban.

Tudod-e azt, hogy téged látlak bennem,
gyógyíthatatlan zavaromban, mert te sem
voltál más, mint paraszti sarjadék, kapát,
kaszát tisztelő, föld nélkül maradt értelmiségi,
ki nem felejti el, hogy ősei még vetettek, arattak,
szültek és szerettek.

Tudod-e azt, hogy a múltat mégsem tudom
kirakni magamból, s hiába vetem el álmaimat,
ha föld nélkül maradtam, s a barázdákat benövi
a fű, a gyom, a fekete karácsonyok helyett most
üzenek neked a téllel.

Tudod-e azt, hogy a megcsomósodott beszéd helyett
napról napra keményebb ez a tél, amelybe egyedül
sodródtam bele, töredékesen, de szívemmel nem
játszadozhatnak az előszobában maradt idegenek.

Tudod-e azt, hogy merőben másfelé élek, mint
szeretnék, más emberek kegyét keresem, vagy
haragját ingerlem, s közönyös és süket messzeségben
élek azoktól, akikre igazán vágyom, akikhez minden
következménnyel közöm van. Ez olyan, mint egy
nappali álom.

Tudod-e azt, hogy ez is egy megrohanásszerű
figyelmeztetés a téllel, hogy még mindig távol
vagyok tőletek, késlekedem az alvajárók nyugalmával,
de szenvedéseim által én vagyok, a derengés víziója
hozzád vezet, aki énemhez tartozol.
Istenem, mennyi elmulasztott út visz vissza hozzád
Budapestre!