N. Horváth Péter
Tükröm
Ittjártod még csendben átlengi
szobámat,
emlékező bőröm őrzi érintésed.
Jó volna sűrűbben viszontlátni téged,
de a jövőnk túl sok reménnyel nem áltat.
emlékező bőröm őrzi érintésed.
Jó volna sűrűbben viszontlátni téged,
de a jövőnk túl sok reménnyel nem áltat.
Pedig gyorsan hűl a tőled kapott meleg,
ahogy kihajtanak belőle a dalok,
egyre élesebben újra magam vagyok,
s délutánom tükre kéken beleremeg.
ahogy kihajtanak belőle a dalok,
egyre élesebben újra magam vagyok,
s délutánom tükre kéken beleremeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése