2013. május 17., péntek

Kondra Katalin - Hajnal



Kondra Katalin

Hajnal

Ki tudja mit jelent olyan

Mély sötétben lenni, ahol nincs hang se fény

S nem látszik semmi? Érezni azt, hogy ez végtelen,

S nem tehetsz semmit. Bénít a félelem.

Aztán hirtelen eljön a hajnal. Csak egyedül neked lesz

Világos az ég. Csak feléd fordul ragyogó

Arccal, hisz csak érted jött s nem ereszt el még,

Ha mennél is már tovább részeg – szabadon, mert

Megérintett perzselő tüzével, szinte könyörög, várj!

Valami maradjon belőled, ne tűnj végleg el!

A köd lassan leszáll. Már nem süt ki a nap.

Eltévedt bennem minden gondolat.

Őrülten örülni minden rezdülésnek,

Koldusa lenni a szerelemnek.

Olyan ez, mint mikor leszáll az éj

S félni kezdünk hirtelen, akkor is, ha

Nem vagyunk egyedül, mert ettől

Olyan reménytelen.


1 megjegyzés: