Radnai István - Bámuló Hold

Radnai István
Bámuló Hold

vágy hídja alatt locsog a folyó szélesen
pillére páros akár a melled
mint csecsemő mohón kapok a csecsen
nem nyughatom víg öled mellett

ajkam ajkadba harapja üzenetét kívánlak
lesem várom hogy mikor engedsz
nélküled kopár a táj a lámpás hold világa
fények közt játszik a sötét tenger

mint néma arc bámul le ránk szégyelled
izzadt ested forró vágyait
arcok restelkedve arcomba rejted

keresve akácok árnyas ágait
simulsz mint tulipán éjre-zárt szirma
miközben megfeszül minden izma