Ecsedi Éva - Várlak

Ecsedi Éva

Várlak

Várlak… gondolataim közt elvesztem.
Utat nem nyit ezer szellem,
Bezárva élek falaim közt,
Nem látom az egeket, sem az éj sötétjét.
Mélyen gyökerek közt álmodom -
- Végtelen időben ömlik szét a tejfehér emlék
S a mezon lepkék libegnek a fényben
Hosszú hajamban virágok nyílnak
A szél repíti magasba kacagásom -
- Ekkor felébredek véget ért az álom,
Hu szolgám a sötét betakar,
Pincehideg szájával homlokomra
Csókol ezer és ezer ráncot
És még mindig várok,
Most már álmok nélkül.
Nem táncolnak… csak az árnyak
fojtogatnak… torkomon csak a szavak akadnak,
Fuldokolva markolom párnám.
A végső krízis elmúlt
A fényes eon vár rám…