Horváth István
Titkok mögé
bújva
Titkok mögé bújt a lelkem,
Könnyes szemmel emel engem,
S lágy patakkal csitít a csend.
Árva szívemnek szárnya tört,
S csak húzzák az árnyak a kört,
Szomorúan felém, felém.
Ha szívem egyszer kioson,
Keresztül az ércfolyosón,
Egy régi vihar kardot von.
Könnyes szemmel emel engem,
S lágy patakkal csitít a csend.
Árva szívemnek szárnya tört,
S csak húzzák az árnyak a kört,
Szomorúan felém, felém.
Ha szívem egyszer kioson,
Keresztül az ércfolyosón,
Egy régi vihar kardot von.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése