Mészöly Gábor
Kétkedek
Nézd, mi mindent
Tett az ember,
De itt bent ez űr
Telve félelemmel.
Vajon van-e még fül, mi hallja,
Itt, legbelül, hogy döng ez űr?
És hol a szem, ki lát, orr, mi illatát
Veszi lelkemnek, hol eltapos a kor!
Mikor? Mondd, mikor lesz a csend,
Nem oly süket, mi pusztít? Idebent
Lassan kialszik a közlés kényszere…
Tétova talányokkal tele fejem.
Mondd, tényleg negyvenkettő
Az Élet, a világmindenség, meg minden?
És ha mást számolok ki itt bent?
Vagy ennyi elegendő?
Vagy minden sorom csak
Kavics, nem is csiszoltak,
Csak vannak, ahogy összebújtak
Tarisznyám aljában?
Tán csalódok valóm valójában?
Az utolsó barátban?
Valahogy terjed bennem
A savanyú semmi,
Tán nem fér a lelkembe senki.
Tett az ember,
De itt bent ez űr
Telve félelemmel.
Vajon van-e még fül, mi hallja,
Itt, legbelül, hogy döng ez űr?
És hol a szem, ki lát, orr, mi illatát
Veszi lelkemnek, hol eltapos a kor!
Mikor? Mondd, mikor lesz a csend,
Nem oly süket, mi pusztít? Idebent
Lassan kialszik a közlés kényszere…
Tétova talányokkal tele fejem.
Mondd, tényleg negyvenkettő
Az Élet, a világmindenség, meg minden?
És ha mást számolok ki itt bent?
Vagy ennyi elegendő?
Vagy minden sorom csak
Kavics, nem is csiszoltak,
Csak vannak, ahogy összebújtak
Tarisznyám aljában?
Tán csalódok valóm valójában?
Az utolsó barátban?
Valahogy terjed bennem
A savanyú semmi,
Tán nem fér a lelkembe senki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése