Szakáli Anna - Csillagragyogás

Szakáli Anna

Csillagragyogás

http://www.youtube.com/watch?v=BHNyeKQBHOI 

Emlékek közé lopózik arcod,
egy hang, egy kép,
egy elmúlt pillanat,
mikor csillagfénnyé
nem simogattalak,
pedig de szerettem volna.

Gyertyaláng lobogása játszik
sötétbe hajló esten,
ide álmodlak megint,
mosolyod szívembe festem,
lelked tiszta, mint a hó.

Ha gondolataid
most elém tárnád,
tudnám mennyire szerettél,
könnyeimen át látnám
szemedben a fény mennyit ér,
s benne a csillagragyogás.

Ott fenn is érted ragyog egy,
fénye áthajol minden koron,
minden akaraton,
hogy emlékezzem rád,
mert homályos a holdvilág,
mióta nem mondom neved.

Már magamba temettelek,
nem rögös göröngyök közé,
lelkem imazsámolyán ülő
rejtőző lélekké zsugorodtál,
hogy velem maradhass mindörökké
őrizni egymást s válni Eggyé.

Ha nyílik az ajtó a Fények Útján,
összefonódik két halovány sugár,
együtt törnek az éteren át
szaporítani a csillagok sorát,
ragyogni ékes égbolton,
hol végtelen csend honol…