Válóczy Szilvia
Arany-mívű gondolatok
Szemembe szórt szikrák tűntek, aranyló cseppek ezrei vetültek pilláim alatt.
Majd megvakultam, de tekintetem mégis e csodás percet kémlelte. Pupilláim
szinte itták a káprázat mosolyát, s az apró kicsi foton kristályok vidáman
csapódtak arcomba, mintha csak azt suttogták volna: Jöjj, és játssz velünk!
Könnyeimet töröltem, ékszerként tündöklő csillámok előtt. S az út, min
haladtam, teret engedett álmaim dallamának. Ábrándok szöktek szívemből,
mély-keletű csendszavak. Szívét köszönhettem a Napnak, mely forró ölelésével
felkorbácsolta vágyaim hatalmát, s elvezetett a boldogság birodalmába.
http://www.youtube.com/watch?v=Zujg5sunZos
VálaszTörlés