Vitó Zoltán - Csatáznak érted

Vitó Zoltán

Csatáznak érted 

Csatáznak Érted most zilált sorokban
kilátások, kancsal ígéretek;
félig élve és holtan
vonul egy részegült menet:
Kábító perspektívák
vak tébollyal vonítják
törékeny illatú neved;
káoszos vonzások gyanítják
erőtlenségedet -
s félő, hogy fölborítják
gyöngy értékrendedet.

Dobálnak, pörgetnek egyre gyorsabban
nyúlós hínárkezek,
s a szédítő, homályos forgatagban
már néha nem látsz tisztán engemet!

Holott közel vagyok,
vívnak Teérted kétes távlatok.
És küszködsz, gyötrődsz, vívódsz magad is,
nem tudva még: ki igaz, mi hamis;
melyik van Érted, melyik ellened(?):

Védtelen lévén,
szaggatnak vámpír ellenpólusok -
s mannás ízű, szentséges kis húsod
              mélyén
sír tépázott, finom idegzeted...

Ó, de ne félj:
      már nagy veszély
      tán nem lehet;
hisz' vértezett szívű és elmeélű
kivont kardommal én is ott megyek!
Te önmagadhoz miért ne lennél hű?:
      Csak hidd, hogy győzhetek
s kívánd: e harcban én legyek veretlen –

és biztosíts nékem e vad seregben
  bajnok-voltomhoz legméltóbb helyet!