Koszpek Ferenc
A bizalom bére
Melletted ér minden reggel,
s én nézek rád fénylő szemmel:
Vajon miről szólhat álmod,
s érintésem miként állod?
Mosolyogva kéred?
Illatod érzem vállamon,
látom a készet, s vállalom:
életem teszem kezedbe,
így tudod magad szeretve;
Forrong-e a véred?
Pilláid ha megnyitod,
suttogom, hogy menni fog,
lelkünk ím a fénybe lép,
szárnyalunk az ég felé;
Kérheted részed...
Ez egy szédült keringő,
te csak érezd, megint ő,
s megfogja a két kezed:
Vezessen a képzelet!
Vidd az egészet!
s én nézek rád fénylő szemmel:
Vajon miről szólhat álmod,
s érintésem miként állod?
Mosolyogva kéred?
Illatod érzem vállamon,
látom a készet, s vállalom:
életem teszem kezedbe,
így tudod magad szeretve;
Forrong-e a véred?
Pilláid ha megnyitod,
suttogom, hogy menni fog,
lelkünk ím a fénybe lép,
szárnyalunk az ég felé;
Kérheted részed...
Ez egy szédült keringő,
te csak érezd, megint ő,
s megfogja a két kezed:
Vezessen a képzelet!
Vidd az egészet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése