Molnár Szilvia
Harmónia
Minden úgy jó,
ahogyan történik, ezt már a kezdet kezdeném éreztem. Teljesen egyszerű a
képlet: csak hagynom kell magam, hadd lebegjek, hadd sodródjak az áramlatokkal
úgy, ahogyan azok vinni akarnak és hadd vigyenek oda, ahová csak kedvük tartja.
Lehet, hogy ilyen még nem történt velem. Minden olyan természetes. Persze
félszek vannak bennem, mert az új mindenkor idegen, tartani kell tőle egy
picit. Aztán mosolygok egy jót, ettől miért is kellett? Nem tudom elmondani,
hogy miért jó minden, de így van és ez a legtöbb. Azt hiszem megtaláltam magam
és a helyem. Teljesen új, teljesen furcsa, mégis teljesen természetes… hogyan
lehet ennyire vegyes, mégis ennyire evidens? Mintha mindig is ezt kerestem
volna és egyszerre rám talált, csak úgy az égből, csak úgy egy karnyújtásnyi
távolból… Jól érzem magam. Minden a helyén van, vagy ha még nem teljesen,
odakerül szépen észrevétlen, szeretetből, szerelemből, tiszteletből,
figyelemből, gyengédségből. Kiteljesít a rend.
http://www.youtube.com/watch?v=1gUTJixhfDA
VálaszTörlés