Babits Mihály
Nyár
Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrű
zápor
zuhogva
istenigazából.
Állok, s nyakamba
hull a lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!
Részeges darázs
ráng körülöttem tág
körökben,
ide röppen és oda
röppen:
visszatérő csapongás,
lenge hűség...
Óh gyönyörűség!
Hangos virág
kiált, bíbor
színekkel esdve,
hogy jöjjön már a
bíbor estve,
hogy halk pohárka
harmatok lehűtsék:
Óh gyönyörűség!
Tornác fölött
szédülve és legyet
riasztva
fúl a cseléd, liheg a
gazda:
álmai: friss sörök,
mély pince, hűs jég...
Óh gyönyörűség!
Boldog a nap:
de boldogság a vágy
gyűrűse!
Boldog a nap, s
vágyik a hűsre...
Szeretlek, s bújok
tőled, lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése