2013. augusztus 4., vasárnap

Berze Tünde - Nyári zápor



Berze Tünde

Nyári zápor

Megállt a lég,
szikkadt levelek
rebbenéstelenül lógnak,
s fájdalmában hasad a föld.
Hangtalan nyög minden,
fáj a lét,
ezernyi tücsök
most nem zenél.


A csend ölén
a túlsúlyos ég felhördül;
megszakad mérhetetlen terhe alatt,
s ordítva, tombolva szórja,
szórja felgyülemlett nehezékét;


s a haldokló flóra felüti fejét,
majd hajlongva köszönti
éltető istenét,
s hull, egyre hull a nyári zápor.


Nyomán elül a por,
telik az árok,
fuldoklik minden elfolyó
tátogó szája,
s buggyan a csatorna fedél...


...most újra sikolt a lét,
visz mindent a víz...
Némán jajong ismét a vegetáció,
s kapaszkodik gyökerével,
markolja az iszapos földet,
talán ellenáll a rohanásnak.


Csendesül már a mennybolt,
foszlásnak indul a felleg-takaró,
s a szivárvány alatt
feltárul a roncs világ,
szenny, szemét és törmelék...


... de még él a remény,
s romokon nyílik majd új virág...

2 megjegyzés: