Csoóri Sándor - Nyári óda

Csoóri Sándor

Nyári óda

http://www.youtube.com/watch?v=HNx2KZUbZ5o 

Áll mozdulatlanul minden.
Az elpilledt levélrések között
csak a habókos legyek bújócskáznak.
Fölsír egy hascsikarásos szúnyog a délutánban,
s aztán, mint a csecsemők, tovább alszik.

Csönd, csönd. Megcsöndül bent a fül is.
Most születik az arany, a tűz, a méz,
s a gyönyör karikái is most szárnyasodnak.
Elég csak a szememet lehunynom:
sikoltás előtti pupillák rajzanak el az arcom előtt.

Elmúlt nyarakból szalmakazlak pattogása szüremlik hozzám,
s a szérűk mélyéről hőgutás kakas kiált.
Ó, halhatatlan júliusaim! Remeg a levegőég köröskörül,
s fehér rakétaként száll föl lassan a zámolyi templomtorony.

Út a végtelenbe, minden határon túlra:
ez voltál nekem nyár, és ez is maradsz,
hisz magam is fény vagyok:
csavargó, boldog, emberi tűz.

Ha nem tudnád még:
nyomozz utánam titkosan
rigók közt, vizek fölött.

Ülök egy kertben, jöhet rám rossz idő is.

Sziszegő, tüzes drótok mászhatják meg
dúdoló fáimat, s a szomszédos dombtetőt.
Az égésszagban emléknek akkor is te maradsz meg
forró szájmelegeddel nyár, s vibráló egeiddel.