Gubcsi Lajos - Napfény

Gubcsi Lajos

Napfény

Az ujjad hegyén játszott a kérdés
Hozzád bújjak, vagy most te kezdjed
Csereértéken vitt feléd az érzés
Megérted kiszáradt lelkemet

A kitárt vágyat, az elfojtott imákat
Keresem benned a Napot reggeli lustán
A felkelő hajnalt a hajadon s háládat
Amely titkon ring lenn, benned bujkál

Viszel a válladon
Érzel a kebleden
Gyermekem viszontlátom

Benned, vársz végesvégig
S dúdolod az életem
Védtelenül Földtől égig

Itt vagy forró csókszerű formációval
Elég-e, súgtad, vagy közöljed szóval
Könnymosolyban mondod az ölelők szavával
A hivatalos közeg száraz hangsúlyával
Hogy bár a tested már nem remeg
A súlyommal küszködik még a szíved

A szemedben csillog ezer év tüze
Pásztoréjszakája. Most is elfojtod-e
Vagy fellobbansz felém megint, utoljára
Lassuló szívem véknyuló burkára
Méteres rést hasítasz

Ami majd szakad, végtelenre tágul
Hogy ki-be járhass rajta, míg ki nem csordul
Az összes vér belőle