Horváth L. Zsuzsanna
Nyári éj
Tépetten hull le az éjszaka selyme
ezüst fény ömlik a kiégett kertre
a Hold teli képpel rám vigyorog
gúnyos mosolyától a könnyem csorog.
Ólomsúly ül fáradt pilláimon
éji neszektől kerül el az álom
ablakom alatt egy bús tücsök húzza
kutyák ugatnak a sajtképű Holdra
s ahogy ringó árnyakat sodor a szél
a lombok közt sejtelmek sóhaja kél…
Függöny fehére libben meg lágyan
elorozva végleg maradék nyugalmam.
Átgondolhatom hát napjaim sorát
míg nyári éj álmodja hajnal harmatát.
ezüst fény ömlik a kiégett kertre
a Hold teli képpel rám vigyorog
gúnyos mosolyától a könnyem csorog.
Ólomsúly ül fáradt pilláimon
éji neszektől kerül el az álom
ablakom alatt egy bús tücsök húzza
kutyák ugatnak a sajtképű Holdra
s ahogy ringó árnyakat sodor a szél
a lombok közt sejtelmek sóhaja kél…
Függöny fehére libben meg lágyan
elorozva végleg maradék nyugalmam.
Átgondolhatom hát napjaim sorát
míg nyári éj álmodja hajnal harmatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése