Kun Magdolna
Augusztusi könnyek
Nézd, mily szomorú az
augusztusi nyár,
mintha tudná, hogy az
elmúlás kapujában áll,
mintha érezné a
fagyott föld havas kőrögét,
mely jégpáncélba
zárja a napláng melegét.
Nézd csak, mily
bánatos minden falevél,
mely rozsdaszínben
sárgul a lombok tetején,
s melyek úgy
fogódznak az elgyengülő ágba,
mint tévelygő gyermek
az anyai szoknyába.
Nézd csak, mily
törékeny ez a kérészálmú élet,
miben elgyengült hang
már az a madárdalos ének,
mi egykor oly mélyre
lopta szívünkbe magát,
hogy azt hittük
örökké tart e vidám csacsogás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése