Végh Sándor
Múlt és jövő
Te hívságos szép
remény.
Hittel teli kész
esély.
Zárt ajtómimat
betörted,
néma ajkimat
kinyitottad.
Óhajtom, úgy mint
régen.
Bátorságom lett, mi
lészen.
Ám botor
hiányosságom,
zavart el Téged
túlzásom.
Hiszem, mint rejtett
fióka,
acsarkodva, fészkéből
kidobva,
újat kap, újra meg
újra,
hoppon talán nem
marad,
Hallelúja!
Óriási kereszt, nagy
a súlya.
Hordom vállamon,
recseg múltja.
Kicsiny domb, őseink
lelke,
veszt feszt, lelkem
ereje.
Múltba nyúlnék
mindhiába.
Jövőre nyílnék,
kackiásba.
Hoppá eszmék
keszkenője,
vesznék inkább
kelendőbe!
Ám, ha végre
nyugodnék,
soha semmit nem
tudnék.
Mind hiába a
huhoghatnék.
Ablakim, szemem,
üresen néz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése