Wass Albert
Nyári éj
Leszállt az éj a
rengeteg fölé,
lombok között a
fényes hold szitál,
tündéri tónak csöndes
tükörén
az égi bársony
csillagképe áll.
Zöld tisztáson álldogál
az őz,
mellette szép gidája
lépeget,
kedélyes vándorunk: a
hold
gyönyörűségesen
nevet.
Zabvetésben meglapul
a nyúl,
felette szál egy
felriadt madár,
bokrok között
rikoltoz egy kuvik.
Ki tudja, tán a
kapzsi róka jár!...
A hegytetőn egy
fáradt nyáj pihen,
még egyet-egyet
kondul a kolomp,
aztán elhallgat
csendes némasággal,
felette szürke
némaság borong.
A tücskök búsan
hangversenyre kelnek,
lombok között lágy
szellő susog,
tündéri tükör égi
bársonyán
szent békességnek
csillaga ragyog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése