Ábrahámné Ági
(B)érek
A bérek nem mutatják, mennyit érek.
Egy pergamen kezemben, sárga, szakadt.
Áráról becsült értékeket kérek,
Ki tudja, rajta mennyi írás maradt.
A múlt mennyit érhet? Forintban kérded,
Szíved a reménységtől majd-megszakad.
Tenyereden súlyát, értékét méred,
Te mikor méretteted majd meg magad?
Száz akós szívedet lám csapra verted:
Szabad prédának íme itt a lelked!
Magad sem tudod már, hogyan is merted…
Agyadban nagy harangok, félrevertek.
Összekuszált mondatok a fejedben,
Szép szavak próbálnak előkerülni.
Óvatosan olvasol pergamenben:
Minden haragot muszáj elkerülni!
Szívedben vad érzelmek viaskodnak,
Félelmek kívánnak előrejönni.
Nyugtalan lelkedbe betolakodnak,
Meg-megpróbálnak a felszínre jönni.
Az eszed felfogja, megérti szépen,
Bár elmédbe még tolakodik kérdés:
Mit tegyek, ha bántanak, s nehéz élnem,
Vajon ez azt jelenti: véget érés?
Valaki segítsen, hogy elfelejtsem,
Ne gondoljak erre, félre tehessem.
Apródonként szépen eltemethessem.
Hiszen jelent és jövőt kell most hinnem.
Bíznom kell abban, nem lesz rosszabb minden,
Reménykedni, hogy elviselem most már
Ami még rám vár ebben az életben.
Jöhet bármi, párom segítve vár.
Együtt ketten mindent kibírunk már,
Megharcoljuk jövendőnket bátran.
Kéz a kézben, lábunk előre jár,
Csodálkoznak rajtunk egy jó páran.
Kegyetlen múltunkra nem gondolunk,
Nehéz jelenünkre kimódolva
Még a jövőnkre is tervet hozunk,
Komoly bajainkat beszámítva.
Néha a sírás fojtogat ugyan,
Ennek pedig mindig nagy ára van.
Ezért nevetünk és bolondozunk,
Megmutatjuk, hogy túlélők vagyunk!
Örvendezünk minden apró jónak,
Nekiindulunk bátran az útnak
Mi még hátra van a létből nekünk,
Kihasználjuk a percet, s derülünk.
" Carpe diem! " ezt mondja a pergamen.
Ez szerint élünk mindegyik percemen.
Nem múlaszthatunk el pillanatot sem,
Nincsen már időnk haragra sohasem.
Üzenet van a pergamen tekercsen:
A szeretet a legfontosabb kincsem!
Egy kedves mosoly, ennyi csak, mit kérek.
A bérek nem mutatják, mennyit érek!
Egy pergamen kezemben, sárga, szakadt.
Áráról becsült értékeket kérek,
Ki tudja, rajta mennyi írás maradt.
A múlt mennyit érhet? Forintban kérded,
Szíved a reménységtől majd-megszakad.
Tenyereden súlyát, értékét méred,
Te mikor méretteted majd meg magad?
Száz akós szívedet lám csapra verted:
Szabad prédának íme itt a lelked!
Magad sem tudod már, hogyan is merted…
Agyadban nagy harangok, félrevertek.
Összekuszált mondatok a fejedben,
Szép szavak próbálnak előkerülni.
Óvatosan olvasol pergamenben:
Minden haragot muszáj elkerülni!
Szívedben vad érzelmek viaskodnak,
Félelmek kívánnak előrejönni.
Nyugtalan lelkedbe betolakodnak,
Meg-megpróbálnak a felszínre jönni.
Az eszed felfogja, megérti szépen,
Bár elmédbe még tolakodik kérdés:
Mit tegyek, ha bántanak, s nehéz élnem,
Vajon ez azt jelenti: véget érés?
Valaki segítsen, hogy elfelejtsem,
Ne gondoljak erre, félre tehessem.
Apródonként szépen eltemethessem.
Hiszen jelent és jövőt kell most hinnem.
Bíznom kell abban, nem lesz rosszabb minden,
Reménykedni, hogy elviselem most már
Ami még rám vár ebben az életben.
Jöhet bármi, párom segítve vár.
Együtt ketten mindent kibírunk már,
Megharcoljuk jövendőnket bátran.
Kéz a kézben, lábunk előre jár,
Csodálkoznak rajtunk egy jó páran.
Kegyetlen múltunkra nem gondolunk,
Nehéz jelenünkre kimódolva
Még a jövőnkre is tervet hozunk,
Komoly bajainkat beszámítva.
Néha a sírás fojtogat ugyan,
Ennek pedig mindig nagy ára van.
Ezért nevetünk és bolondozunk,
Megmutatjuk, hogy túlélők vagyunk!
Örvendezünk minden apró jónak,
Nekiindulunk bátran az útnak
Mi még hátra van a létből nekünk,
Kihasználjuk a percet, s derülünk.
" Carpe diem! " ezt mondja a pergamen.
Ez szerint élünk mindegyik percemen.
Nem múlaszthatunk el pillanatot sem,
Nincsen már időnk haragra sohasem.
Üzenet van a pergamen tekercsen:
A szeretet a legfontosabb kincsem!
Egy kedves mosoly, ennyi csak, mit kérek.
A bérek nem mutatják, mennyit érek!
http://youtu.be/rqZ57VS3-vs
VálaszTörlés