Bognár Barnabás
Ellipszis
Szakítsd át
kemény, kerekre meredt kereted,
hiszen levegőd nincsen már tenyérnyi sem,
én nem, csak a lenge szellők fordultak ellened,
én nem élnék ilyen ilyen-olyan füstölgő büdösben.
S ha nem érzed már, hogy éreznél valamiben valamit,
ropogtasd meg izgatott ujjadban a porcogó porcokat,
s üss ököllel az üvegasztalra, hadd törjön el mind,
és most elmehetsz, kibuggyanó véred majd ott marad.
Hosszú, szép hajad szemedbe karcolja fura ábráit
és kezed kitépné tövestől a tékozló szálakat,
de az óhomályban ismét megláttál valakit,
láttál, de most nem csak egyet,
százakat.
kemény, kerekre meredt kereted,
hiszen levegőd nincsen már tenyérnyi sem,
én nem, csak a lenge szellők fordultak ellened,
én nem élnék ilyen ilyen-olyan füstölgő büdösben.
S ha nem érzed már, hogy éreznél valamiben valamit,
ropogtasd meg izgatott ujjadban a porcogó porcokat,
s üss ököllel az üvegasztalra, hadd törjön el mind,
és most elmehetsz, kibuggyanó véred majd ott marad.
Hosszú, szép hajad szemedbe karcolja fura ábráit
és kezed kitépné tövestől a tékozló szálakat,
de az óhomályban ismét megláttál valakit,
láttál, de most nem csak egyet,
százakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése