.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
az ember ügyesen képes
a külsejét szebbé varázsolni,
hogy legyen tetszetős,
azért teszi,
hogy mások, mint a szépre,
úgy tekintsenek őrá...
határtalanok a lehetőségek,
segítségül adva van hozzá
egy egész ipar, természetes,
hogy vele él is
aki magával elégedetlen...
a határ meghúzva nincsen
s ha szabad kívül,
az is szinte természetes,
hogy a tetszeni vágyó
megtesz mindent azért is,
hogy az őt szemlélőnek
megfeleljen az egész lénye,
eszköze hozzá a csalás,
hogy mutat mást kifele,
mint ami a belső valóság,
ördög helyett akár
földre érkezett angyalt...
hatalmas munka az,
készenlétben lenni, folyton
takargatni, az igazság
nehogy valahol kilógjon
ahol csak szemét van,
ott láttatni kincset,
csak ideig, óráig lehet,
a való csak addig takarható...
könnyebb eljátszani a jót,
mint megjavulni a rossznak,
hosszú idő romboló munkáját
semmissé tenni akarattal...
mondják,
bátran légy önmagad,
pedig lehet, hogy sokszor addig jó,
míg nem bújik elő az én...
az ember a sikerért, a szeretetért
minden erejét felhasználva
az omladozó falakat tartja,
nagy munka az,
de könnyebb, mint olyanná válni,
amilyennek szeretne látszani:
játszani sokáig lehetetlen,
de a beleégett önmagát,
önmagának megváltoztatni
szinte lehetetlen...
vele csodát nem a várt,
hanem a benne született
erős szeretet tehet,
ami kívül is,
belül is megszépíthet.
az ember ügyesen képes
a külsejét szebbé varázsolni,
hogy legyen tetszetős,
azért teszi,
hogy mások, mint a szépre,
úgy tekintsenek őrá...
határtalanok a lehetőségek,
segítségül adva van hozzá
egy egész ipar, természetes,
hogy vele él is
aki magával elégedetlen...
a határ meghúzva nincsen
s ha szabad kívül,
az is szinte természetes,
hogy a tetszeni vágyó
megtesz mindent azért is,
hogy az őt szemlélőnek
megfeleljen az egész lénye,
eszköze hozzá a csalás,
hogy mutat mást kifele,
mint ami a belső valóság,
ördög helyett akár
földre érkezett angyalt...
hatalmas munka az,
készenlétben lenni, folyton
takargatni, az igazság
nehogy valahol kilógjon
ahol csak szemét van,
ott láttatni kincset,
csak ideig, óráig lehet,
a való csak addig takarható...
könnyebb eljátszani a jót,
mint megjavulni a rossznak,
hosszú idő romboló munkáját
semmissé tenni akarattal...
mondják,
bátran légy önmagad,
pedig lehet, hogy sokszor addig jó,
míg nem bújik elő az én...
az ember a sikerért, a szeretetért
minden erejét felhasználva
az omladozó falakat tartja,
nagy munka az,
de könnyebb, mint olyanná válni,
amilyennek szeretne látszani:
játszani sokáig lehetetlen,
de a beleégett önmagát,
önmagának megváltoztatni
szinte lehetetlen...
vele csodát nem a várt,
hanem a benne született
erős szeretet tehet,
ami kívül is,
belül is megszépíthet.
2013. 09. 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése