Ligeti Éva - Október

Ligeti Éva

Október

október fénye ritkán enyeleg
Kacéran nevet, földön hempereg
Forgatja magát gyűrött avarban
Elegáns partin sincsen zavarban

Tolvajt fürkész, félti a jussát
Körötte minden csupa hazugság
Beérett termés csábít sokakat
Sodródva sodor sivár sorsokat

Diófa alatt suhan a szellő
Karjai között terül a felhő
Sóvárog magas égi szekérre
Olíva zöldjét, festené fehérre

Derengő hajnal viszi a holtat
Deszkáit fogják, hisz kilakoltat
Az élők között már nem létezett
Hónapok óta már csak éhezett