Németi Csaba - A kőborló asszony

Németi Csaba

A kóborló asszony

Igaznak hiszed a szavakat,
de nem keresed az igazat!
Álmaidba kapaszkodva próbálsz
áttáncolni az idő kapuján,
s a jelenbe cibálni a jövőt.
Az el nem telt perc nem tiéd
csak a pillanat hamissága,
kétségek közt született vad sorsod vezet
az ábrándok labirintusába.
A teljességet vágyod, nem kapod meg!
Amíg könnyű lesz átkaid ölelése,
magányod hálójába csalod a világot,
s parolázol sorsod bal kezével.
Ha elveted a pillanat álnokságának hitét
s nem tagadod meg a küzdelmet
- a lét lényegét –
a Nap lánya leszel.
Ha kinyújtod kezed érintheted az embert,
az ráébred a szívedben cipelt ősi szentségre
s magába fogadja,
akkor a tiéd lesz minden tiszta pillanat
s jutalmad a perc!