Pné Juhász Mária - Bús dal

Pné Juhász Mária /Marina/

Bús dal

Öreg akác árnyékában ült
hosszú órákon át
csodás kapocsban a végtelennel,
szava időnként
el-elakadt, de szíve ott égett
szivárvány titkos
színeinek örök rejtekében,
rég-volt bánatok
magvait elhantolta talányok
néma kriptájába,
szemében ott izzott messzi csillag
remegő sugara,
s mikor az éjjel sötét palástját
finom mozdulattal
fakó babérjára borította,
bús arca felderült
s én ott zokogtam egy zárt rács előtt.