Szijártó Péter - Csak mi

Szijártó Péter

Csak mi 

Én rád már csak úgy emlékezek,
Kék pulcsi s a hátad mögött levelek,
Keretbe foglalt az őszi szél.
Lassan, macskakőről macskakőre
kopogó hideggel nyomult előre
rojtos kabátjában a tél.

Hóna alá kapott minket
Fejünk búbjára havat hintett,
S a hegyekbe mászott velünk.
Arra még most is sokat gondolok,
hogy kik lehettek ott boldogok,
Nem súgták a fák nekünk.

Én rád már csak úgy emlékezek,
A tenyeredből ettek a telek,
S halvány szőkére festett a nap.(fényével és velem)
Oly sokat láttál már,
Százfelé kóborolhattál,
S én se hallottalak.(de eddig ez történelem)

Megtanítottak ezek a telek,
Hogy az éjszakában csend legyek,
Bárhová is vezet az utunk.
Ott és akkor mi sem ejtünk hibát !
Mégis mit képzel ez a világ !
Csak mi tudjuk amit tudunk.