Szomorúfűz - Lámpásunk fényében

Szomorúfűz

Lámpásunk fényében

http://youtu.be/a1e9_VZfBNU

Szürke, borult az égbolt. Összefüggő, szomorú palást borul rám.

Olyan igazán merengős, gondolkodós idő.

Mélységig zuhanok a feltámadó szélben.

Érzem barátaim kezeinek érintését, fények melengető simogatását.

Emlékeim útján vissza-visszaindulok sorsom ösvényén, de már a túlsó partra nincs visszatérés.

Mérlegelem szavaim, pedig nem bántóan szólnak.

Meg-megremegek, - szeretnék egészséges lenni, de sorsommal megbékélni kényszerülök.

Kérdéseimre nincs válasz, hiába emelem szemem a végtelen ég felé.

Csak a szürkeség, egybefüggő palástja terül rám.

Az éjszaka betakarja a gondokat, az álmok ölelnek vagy messzire taszítanak maguktól,

hogy a hajnallal megnyíljon az élet, telítve új reménnyel, - lámpásunk fényében, - a Nap gyógyító melegében.