Tokaji Márton
Emberi lét
Őrzöm a lobogó láng
régi
parazsát szívemben.
A mosolyt, mely arcodon ült és
szemedben csillogott.
A csodás kábult mese világ
szétfolyt ereimben.
Mint szikrázó égbolt fényében
pihenő csillagok.
Érintésed villámütésként
járta át a testem.
Újra álmodhattam a csókok
forró édes tüzét.
Az emberi lét mámorában
ujjá születhettem.
Érezhettem a pillanatnak
sugárzó melegét.
parazsát szívemben.
A mosolyt, mely arcodon ült és
szemedben csillogott.
A csodás kábult mese világ
szétfolyt ereimben.
Mint szikrázó égbolt fényében
pihenő csillagok.
Érintésed villámütésként
járta át a testem.
Újra álmodhattam a csókok
forró édes tüzét.
Az emberi lét mámorában
ujjá születhettem.
Érezhettem a pillanatnak
sugárzó melegét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése