Áprily Lajos
Vers vagy te is
Indulsz. A mozdony
sürget már dohogva
és a tavaszba
messze-fut veled.
Ne vidd a vádat és a
bút magaddal,
hogy hűvös szóval
megsértettelek.
Vers vagy te is.
Ezért van harc közöttünk.
Rég vívom érted a
művész-tusát.
Ki a hibás, ha
túlságos közelből
nem hallom lelked
tiszta ritmusát?
Ki a hibás, ha néha
feltolulva
egy kusza hang
harmóniádba tép,
és gúnnyal int
szivárványos magasban
a büszke,
győzhetetlen eszme-kép?
Vers vagy te is. A
harcban meg nem érzed,
hogy míg hozzád ér,
bennem fáj a gáncs.
A fájó gáncs nem
céltalan civódás,
s kedves, nem ok,
hogy érte visszabánts...
Már távolodsz. A gép
repít robogva.
Nem is tudod, hogy
most lettél enyém.
Varázs-ütésre
dallamod kiépül,
s zengő egész vagy,
zengő költemény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése