Mindenszentek –
Halottak napja
Fekete István
Van egy nap, amikor
kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével,
szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe
távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra
készülő ragyogás.
*
November első
két-három napja a halottak kultuszát szolgálja, de nem római hagyatékképpen,
hanem kelta befolyás alatt. Ezt bizonyítja, hogy úgy a november elsején
megtartott Mindenszentek napját, mint a másodikán (vagy ha ez vasárnapra esik,
akkor harmadikán) megült Halottak napját csak a 9. és 10. század óta ünnepli
meg az Egyház, holott Angliában, kelta területen már a 8. században is közünnep
volt. November 1. volt ugyanis a kelta év kezdete, amikor halotti áldozatokat
hoztak az elhunytak tiszteletére. Amikor aztán a kelta elem a francia Egyházban
is megerősödött, akkor a maguk ősi ünnepét – persze átkatolizálva – áthozták a
katolikus egyházi évbe is. A november elsejei Mindszentet Kr. u. 835 óta, a
másodikán tartott Halottak napját pedig 998 óta tartja meg az Egyház. Az utóbbi
ünnep főként a chiliasmus hatása alatt született meg: a Krisztus utáni 1000-ik
évre várt világvége szorongásos hangulatában, amikor is a halandók iparkodtak
az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. Sírjaikon gyertyákat
gyújtottak fel, hogy a szegény fázós lelkek ezek fényénél melengethessék
magukat. A gyertyát azért is kellett a sírokon meggyújtani, hogy az ezen a
napon sírjaikból kiszabadult lelkecskék újra visszataláljanak a sötétben a
maguk sírjába, s ne nyugtalanítsák aztán tovább az élőket. Ilyenkor persze
illett a sírokat is rendbe hozni, hogy az elhunytak szívesen maradjanak
otthonukban. Sőt némely – főként szláv – vidékeken élelmet is helyeztek a
sírokra, nehogy a lelkek bármiben is hiányt szenvedjenek és „hazajárjanak”.
Ezen a napon hosszan szólnak a harangok, hogy a harangszóval elfeledjék a
szellemek siránkozását. Szóval itt szólal meg igazában az emberiségnek egész
halálfélelme, amely a mágikus koroknak egyik leghatalmasabb szellemi
mozgatóereje volt.
*
Dsida Jenő
A sötétség verse
Ö, virrasztások
évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevű éjszaka
már hatkor a kertekre
csordul:
Reves fák nyirka
folydogál
s te arra gondolsz:
mennyi éved
van hátra még? Jaj
meg-megáll
a láb, mert fél, hogy
sírba téved.
http://m.youtube.com/watch?v=Qag9ti7bsYM
VálaszTörlés