Zsiga Lajos - Temetőben

Zsiga Lajos

Temetőben

http://m.youtube.com/watch?feature=plpp&v=9elvxiKzBk0&p=PLiNNepl4gWM7DSLwWhSrtdS4FyT5BAheS   

Mint magányos
Vénember
Kószál az ősz
A sírok között.
Vállán ködfátyol,
Mint királyi
Palást lebeg.

Fájdalmas csókja
Az ablaküvegen
Izzik, és lassan
Csordogálva
Könnyé lesz.

Hang sem szól
Az avar zizzen,
Miközben
Árnyak suhannak
A fázós éj hajnalán.
Csak a krizantém
Vakít fehéren,
Mint élő virág.

Letépve dísz lesz,
Holnapután
A holtak asztalán.

Vállamra száll,
Nekem is a köd,
Mint óriás szürke
Ólom madár.
Befogja szemem
Alig látok már.

Márványlapok
Rajta nevek,
Élt, s meghalt,
Mert született.

Ismerősök,
Idegenek.
Ismeretlen
Apám is,
Az,
Ki itt fekszik.
Nem maradt
Róla emlékem
Ez minden
Kincsem.

E márványlap,
Min dideregve
Remeg
A sosem múló
Fájdalmam.