Berze Tünde
Fohászkodva
Itt ülök borult ég
alatt
csend-magot
szemezgetve,
s Istenhez
fohászkodva
morzsolgatom
ujjperceim.
Milyen hatalmas
boltív takar előlem,
hogy nyakam hiába
nyújtogatom,
hozzád sehogy el nem
láthatok?
Felhőkre hintem
könyörgő szavaim,
vigyék hozzád
ringatva őket,
s lábad elé hintve
mazsolázhass benne.
Töröld le egy
érintéssel égő könnyeim,
fújd el egy
sóhajtással bánatfelhőim,
s adj áldást bénán
kulcsolt kezemre,
vagy szólj rám és
járni fogok, mint Lázár!
Elszántan kiállok az
esőre,
hadd mossa szívem
tisztára,
s ha kell, hamvadjon
el
az égő csipkebokor
perzselő tüzében.
Mindegy, mit adsz,
csak adj,
hogy tudjam, bár nem
látlak,
de mindig mindenben
ott rejtőzöl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése