Bodó Csiba Gizella - Megszólított az ősz

Bodó Csiba Gizella

Megszólított az ősz

http://youtu.be/DldmnMCjDtA

Az ősz ködfelhőre ül,
A nyár körül minden kiürül,
Fogam alatt roppannak a szőlőmagok,
Leszüreteltem, vagyok
Mint a fürt nélküli tőkék,
Mint októberi strandon
A hideg medencék.
Vörös telihold úszik a képbe,
Nyárvégi vég
Nem próbál vigasztalni
Beteker a szélbe
S bizonytalanná teszi lépteim.
Leülök hát a levelekkel párnázott
Nyikorgó hintaágyra,
Arcomra foltokat fest
Az alkonyi lombnak árnya,
Egy dió még kapaszkodik
Egyetlen szállal a bundába,
Aztán lábamhoz érkezik
Megadó koppanása,
Hiába na! Délben még
Melengethet az égi kandalló,
De este már jó hűvös
a párna ránca.
Megint egy ősz!
Vagy még csak őszelő,
Hisz éjjel még diszkó dobolt
- monoton dorong – a kemping
Óriás sátrába’.
A hang felfelé dübörög
Morzsolom mint a szőlőszemeket,
Ősz, majd a csendet is permetezed,
Mire teljesen te uralod
A hegyeket, vizeket,
Az öreg csontokat,
Ketyegő szíveket,
De lám egy alma mosolyában
Kéred; – ne végy tragikusan, – nevess,
Hiszen csak pár hónap, kiebrudal a tél
És száz színemmel én is elmegyek!