Kormányos Sándor
Hiába futsz…
Elrejtőztél, mint
fák a ködben
késő őszi alkonyon,
s a döbbent hiány
könnye reszket
tűnődve az arcomon.
Elbújsz, hogy szíved
meg ne kössék, ki szabad
koloncot nem visel,
de mondhatsz bármit,
önmagától, az ember
sohasem bújhat el.
fák a ködben
késő őszi alkonyon,
s a döbbent hiány
könnye reszket
tűnődve az arcomon.
Elbújsz, hogy szíved
meg ne kössék, ki szabad
koloncot nem visel,
de mondhatsz bármit,
önmagától, az ember
sohasem bújhat el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése