Torma Zsuzsanna
Vén December
A legvénebb öregember
Te vagy, Ó, December,
Tőled szűzi tisztaságot
Vár el minden ember.
Te, a legöregebb hónap,
S egyben a legbölcsebb,
Jöttödre a bús arcokon
Gyönggyé fagy a könnycsepp.
Ha akarod, szélcsendes vagy,
Hóvihart szítsz máskor,
Kivillantod jeges fogad,
Ott lehetsz akárhol,
Bérceken és völgyek mélyén
Vágtatsz, söpörsz végig,
S kordában tartod a szelet,
Hogyha sok szív vérzik,
Nyugtot adsz a születőnek
Meleg lehelettel,
Hogy még életben maradjon,
Mire jő a reggel.
Elfeded a szemetet
És elfeded a rosszat,
Tőled várnak az emberek
A jelennél jobbat,
Békességes Karácsonyod
Megtisztítja szívünk,
Összeérnek a lelkeink
Ebben sokan hiszünk.
Oly sok szegény gyermek, s felnőtt
Él a nagyvilágban,
A vágyaik és álmaik
Látják gyertyalángban,
Talán ennyi megadatik
Mindegyik szegénynek,
Ó, Te vénséges December
Cukrot szitálj, kérlek!
Neked leghosszabb szakállad,
És ha azt megrázod,
Hó szitálja be gyengéden
Az egész világot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése