Albert Ferenc - Téli csoda

Albert Ferenc

Téli csoda

(Még egy csipetnyi tél)

Farkasordító a hideg,
Jeget hizlal vizek felett,
Hó takarja be a mezőt,
Szél reguláz viharfelhőt;
Közben kavarja a havat,
Rakva magas torlaszokat.

Toll borzolta madársereg
Sűrű bokrok közt didereg;
Csendesül a szél haragja,
Felhő, vánkosát bevarrja,
Lassan tűnik el az égen,
S mosolyog a nap szerényen.

A didergő pelyhes népek
Nyomban étek után néznek;
Lám, a cinkegombócokra
Rászállt két kis őszapóka.
Csip-csip, csip-csip, csiviteltek,
Faggyús magvat csipegettek.

Magvakkal telt az etető,
Torkos verébhad is megjő,
Csőrük élesen cserfel,
Zsémbesek, mint a vénember,
Az eledelt széjjelfötrik,
Sokszor kérdem: megérdemlik?

De hát a veréb is madár,
A kis cinke is idejár,
És Isten teremtménye mind.
A természet okozta kínt,
Enyhíté kicsit az ember.
Ajándék e látvány; tedd el, szeretettel!