Hajnal Anna - Eti

Hajnal Anna

Eti

ha a télben a folyamnak
jege koccan, jege zajlik,
köd a hídon - susogás szól,
zajon át is idehallik

köd a hídon, a homályból
az a hang szól, az a régi,
aki hallja havazást hall
- zizegését szíved érti -

a szobában süt a lámpa
a halálból hazajár még?
az az illat, az a pára,
az a fénycsík, az az árnyék

az a rózsa - alabástrom
haloványszín teacsésze
amin átsüt a derengés
finom ujja remegése

ez a vers szól az az ének
amit ő küld az a dallam
tüzes zengés a szívedben
amit ő szít lankadatlan:

keze villan a homályból
ő zenédnek szesze, titka
furulyádat, fuvoládat
ma is szádhoz igazítja.