László
Szeretsz e majd?
Mondd!
Szeretsz e majd,
Ha leperegtek létünk
Arany homokszemei, s
Szemem kihunyt világa mo-
solygó tekinteted mégis keresi.
Boldog ifjúságunk megvénül,
a csend észrevétlen rátelepül
akár egy papírnehezék.
Mondd!
Szeretsz e majd,
Ha reszketően nyúl
Feléd e kéz, gyermeki
Görccsel szorít, s a csók
Megszokott íze nem oly édes,
Mint a méz, már csak Piaf
Az ki álomba andalít, mert
Ül fejünk felett a csősz -
A rút megszokás…
Mondd, hogy szeretsz
Akkor is, ha horgonyt dob
Éltünk zavaros vizébe a vég.
Mondd, hogy szeretsz!
És nem kell senki más…
Szeretsz e majd,
Ha leperegtek létünk
Arany homokszemei, s
Szemem kihunyt világa mo-
solygó tekinteted mégis keresi.
Boldog ifjúságunk megvénül,
a csend észrevétlen rátelepül
akár egy papírnehezék.
Mondd!
Szeretsz e majd,
Ha reszketően nyúl
Feléd e kéz, gyermeki
Görccsel szorít, s a csók
Megszokott íze nem oly édes,
Mint a méz, már csak Piaf
Az ki álomba andalít, mert
Ül fejünk felett a csősz -
A rút megszokás…
Mondd, hogy szeretsz
Akkor is, ha horgonyt dob
Éltünk zavaros vizébe a vég.
Mondd, hogy szeretsz!
És nem kell senki más…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése