P. Pálffy Julianna - Elfelejtettél

P. Pálffy Julianna

Elfelejtettél

Elfelejtettél.
Tavalyi hó már nem őrzi
lábad nyomát.

Fagyosra kékült szájjal
virágot karcol a lehelet,
tócsák jegén táncol kettőst
ridegen, valóság és képzelet.
Belül reszketek.
Miattad fázom.
Büszkeségem vállon vereget,
s könnyem sem engedi.

Megteheti.

Nyögve zenél a szél
- tán vájtfülű angyal kéri -
disszonáns hangorgia,
dallamát senki nem érti.
Elfelejtettél. Megint.
Dermeszt a gyűlölet.
Fehér a lepel, beterít
múltat, jelent, jövőt,
sóval hintett sebeket.

Unalmában hiteget.

Tavalyi hó már nem őrzi
lábam nyomát.
Elfelejtettél.

Tavaszra vártam -
de újra havat hord a szél.