Serfőző Attila
Átölelve
Ellátogatott vele az
ünnep,
most jobbomnál ül,
csuklómat fogja,
a nehéz lámpafényben
hallgatunk,
és szólunk egyszer s
mindenkorra.
Felskiccelem a
besüppedt csöndet,
magányosságom
zsiliprendszerét,
hamuba komponált
dallamokkal
rajzolok szomjas
tarkónkra zenét.
Kigáncsolom a goromba
időt,
hogy elhígult taktusa
ne fájjon,
szuszogó vörös
parázsra lépek,
s így eliszkol majd a
rémálom.
Nézd, ragyog a
roppant lélekfonat,
makacs síneken
száguld könnyedén,
sűrű páráját a tér
felitta,
tapintható lett a
szállongó fény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése