Siktár Éva - Lelkedből egy sóhaj ...

Siktár Éva

Lelkedből egy sóhaj …

Lelkedből egy sóhaj, mondd csak, mit mesél?
Végtelen az űr, és könnycseppről zenél?
Ne hagyd, hogy a bánat ejtsen most sebet,
halld meg, éjjel-nappal súgja nevedet!
 
Azt súgja, fogd a kezét, s szíve remeg,
ábrándokat sző még, hidd el, csak veled!
Angyalszárnyán röppen, s beléd költözik
simogat és lágyan kéjjel öntöz itt!

Ne félj, hogy e tűzben meghalhatsz talán,
gyógyít minden sejtet, éled valahány,
fogd a kezét, szorítsd, hozzá tartozol,
szerelemnek pírja már az arcodon!

Lelkedből egy sóhaj, értem mit mesél,
gyöngykönnyeid messze távolban zenél,
gyógyulnak a sebek, összeforr a lét,
ne engedd el soha az Ő kis kezét!