Tokaji Márton - Fényévek útjain

Tokaji Márton

Fényévek útjain

Szomorú mélység sötét csend világából,
felszinre tör a szenvedély.
Jöjj ne félj!
A földön égig ér a kék,a büszkeség,
lelkünk világába behatol a fény,
andalító táncot lejt a szél,
s csendfelhőkön repül a remény,
míg a
szívünk tétován áll az örökkévalóság küszöbén.
Örömet sikolt a lélek,
szivünkben apró kis tüzek égnek.
Hiszed - e ? , hogy örökké tartanak a lángoló napok,
melyben a szív egy nagy dobbanás,
és ki nem alvószunyadó parázs.
Jöjj!, felejtsük el a tegnapot,
válaszunk magunknak csillagot.

A fényben az évek elégnek,
az időnek megkopik csillogó köntöse.
Az út szürkévé válik,
és ködbe búrkolózik életünk tere.
Őszbe borúl a hajnal, dér lepi a tájat és hajad,
fényévek útján száguld az élet,
de emléke mienk marad.