Szeitz János
Álmaink
Álmainkban múltban
járunk,
Álmainkban valót
látunk.
Öröm valót, átok
valót,
Valóságunk örök
álmok.
Keserű kín
nappalokban
reményeket megalázó,
álmot űző vadak
járnak:
meggyaláznak
önmagunkban.
Álmainkban istent
látunk,
emberistent,
megbocsátót.
Álmainkban embert
látunk
istenembert,
meggyalázót.
Holtak lennénk álom
nélkül,
üres lelkek roncs
világban.
Nappali vak
tévelygésünk,
áloméltet
herdálnának.
Álmainkban tűzben
járunk,
halálunkkal együtt
hálunk,
holt szerelmet
dajkálgatunk.
Álmainkban
megbocsátunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése