Bertók László
Akit megigéz
Akit megigéz
harmincöt
fehérblúzos akác,
és utcahosszat
részegen
fitogtatja magát,
aki meglesi napra-nap
a zöldtrikós falut,
a rétet, ahol fű közé
bújt el a gyalogút,
aki bukfencet vet a
kék
ég bokra alatt,
s meg akar fogni ég
felé
surranó madarat,
s akin még mindig
jégcsapok
lógnak és sarkifény
pislákol szemüveg
mögé
bújtatott zöld
szemén,
aki nem érti a bolond,
nyújtózkodó tavaszt,
s befelé néz, mert
benne csak
emlékek őrzik azt,
aki megszokta a
szabályt,
nézze meg a mezőt,
ilyen hacacárét soha
nem lát a ház előtt,
jöjjön velem,
mindenkinek
szerzünk egy jó
kapát,
arasznyi már, kapálni
kell
a kukoricát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése