Márai Sándor - Május
Négy évszak
(részlet)
Májusnak dallama van,
melyet a nemzetközi dalszerzők hasztalan igyekeznek lekottázni. Már mindent
megkíséreltek e célból: de mindig csak dallamos zenebona lett belőle,
célzásokkal a gyöngyvirágra és a mérsékelten viszonzott szerelemre. Az igazi
májusi dallam mélyebb, s egyáltalán nem érzelgős. Van benne valami a
földrengésből. De van benne valami a halál neszéből is. Félelmes hónap. Okos
öregek nem szeretik, óvatosan élnek ízeivel, fényeivel és illataival, lehetőleg
elbújnak vagy elutaznak előle.
[…]
A májusi ünnep pogány
és harsány. Minden lármázik, mondani akar valamit. A levegő már korán megtelik
pezsgő, fanyar illatokkal, barbár fénnyel, egy ókori ünnep kegyetlen, vakító
fényességével. Van májusi öngyilkos, ahogy van májusi gyöngyvirág, májusi
rántott csirke. Az ember tehetetlenül menekül e támadás elől a civilizáció
bástyái mögé. Májusban nem lehet könyvet írni. Olvasni is alig. Minden élet
személyes, értelem ellen való támadásnak érzi e sugarakat és illatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése